2016. február archívum

Kell e nekünk demokrácia III.

Kell e nekünk demokrácia III.
MSZP-SZDSZ kormányzás Fideszes „betartással”

A 2002-es választások első fordulóban a szocialisták jelentős előnyt szereztek. Ezt látva Orbán Viktor kiadta a jelszót: „Veszélyben a haza!” Persze nem a haza volt veszélyben, hanem az ő hatalma, de azt érzékeltette, hogy a haza kerül veszélybe ha nem ő nyeri a választásokat. Azaz a haza csak akkor haza, ha ő van hatalmon, tehát csakis ő és pártja jogosult annak vezetésére. Valóságos hisztériát keltve nagygyűlést hirdettek, és Orbán szónoklatának sokan bedőltek. Több körzetben is ahol az első fordulóban még szocialista jelölt vezetett, nem került megválasztásra. Mindezek ellenére a 2002 – es parlamenti választásokat az MSZP – SZDSZ koalíció nyerte Medgyessy Péter miniszterelnök jelölttel az élen. Orbán-ék adtak egy pofont a demokráciának. A vereséget nem akarták tudomásul venni, hisztérikusan újraszámolást követeltek, egy radikális csoport a hídlezárásig is eljutott.
A
Medgyessy- kormány 50 % – al emelte a közszféra dolgozóinak fizetését,,a nyugdíjasok a nyugdíjemelésen kívül 13. havi nyugdíjat kaptak és kifizették az Orbán – kormány által elvett összeget, ami átlagolva egyszeri 19 ezer forintos juttatást jelentett.- 20 % – al emelték a családi pótlékot és kéthavi családi pótléknak megfelelő iskolakezdési hozzájárulást fizettek.- Eltörölték a minimálbér adóját, megszüntették a TV előfizetési díjat. Jelentősen emelkedtek a bérek a versenyszférában is, így a reálbérek mintegy 30 – 35 % – os életszínvonal emelkedést jelentettek a lakosság számára, ami példa nélküli a régióban. Mindez kedvezett a demokráciának. A szoc.libek és a kormány népszerűsége soha nem látott magasságokba emelkedett.

Nemsokkal ezután viszont jött a feketeleves. Ahogy Tölgyessy Péter írta:”.. a magyar gazdaság történetében soha nem látott mértékben nőtt a reálbér, ám a közvélemény ezt régi jussaként fogadta. Minden kielégített igény öt másikat szült. Egyre többen remélték, hogy mindössze akarni kell, és folytonos lesz a jövedelmek rohamos emelkedése. Ehelyett váratlanul adóemeléseket, újra gyorsuló inflációt,.. kaptak..” Gazdaságunk jövedelemtermelése ugyanis nem tudott lépést tartani az ilyen rövid idő alatt ekkora mértékű reálkereset emelkedéssel és ennek nyomán megemelkedett fogyasztással – emelkedett az infláció rohamosan nőtt az államháztartás hiánya.

A Fidesz kihasználta e helyzetet minden lehetséges fórumon ország tönkretevőként kiáltották ki a kormányt és a koalíciót, sőt azt állították, hogy a bajokat a kormányon lévők tudatos nemzetrontó politikája idézte elő. Tették ezt mindannak ellenére, hogy a Parlamentben ők is megszavazták Medgyessyék életszínvonal növelő programját./ Ha demokráciában, jogban és erkölcsben gondolkodunk azt mondhatnánk a „jó erkölcsbe ütköző” módon, azaz tisztességtelenül jártak el, és félrevezették a népet../
Ám a helyzet még sem ilyen egyszerű. Ha feltesszük a kérdést: gazdaságunk miért nem tudott lépést tartani a megemelkedett reálbérekkel és fogyasztással? Matolcsy György – jelenlegi jegybank elnök – a következőket írta 2004 – ben:
„ 2002 és 2003 együtt negyvenszázalékos reálkereset- emelkedést hozott a közszférában, és közel harmincszázalékos növekedést a gazdaság egészében… Nem kell megijedni a növekvő inflációtól és az emelkedő államadósságtól, mert beindul az európai konjunktúra, és az majd megjavítja szépen a magyar makrogazdasági adatokat.”Tanácsolta Medgyessy Péter miniszterelnöknek /vg.hu 2004. 1. 21./
Az európai konjunktúra valóban beindult, ám gazdasági elemzők szerint: „Magyarország nem tudott profitálni az európai fellendülés hasznából, mert a Járai vezette jegybank a maga szemellenzős politikájával rabul ejtette a magyar gazdaságot A kialakult helyzet már a külföldi elemzőket is foglalkoztatta: A F. Times pl. egyenesen főbűnösnek nevezte Járait, aki a 90 – es évek végén megkezdte a költekezési hullámot, 2001 után a Független Magyar Nemzeti Bank élén pedig katasztrófális monetáris politikát folytatott. Indokolatlanul magasan tartotta az alapkamatot, ami plusz terhet jelentett a gazdaságnak, növelte a költségeket és a hiányt, – főleg a kis és közép vállalatokat sújtotta és ennek lett következménye, hogy a lakosság svájci frank-alapú hitelekben adósodott el.”
Békesi László volt pénzügyminiszter 2004 – ben a 168 Órának nyilatkozta a következőket:” A kormány tehetetlenül áll az elhibázott monetáris politikát űző Jegybankkal szemben. A Jegybank sorozatosan követ el elképesztő szakmai hibákat, többnyire politikai célzattal. Ki sem mutatható az utóbbi három évben hány ezermilliárdos kárt okozott a Jegybank a magyar gazdaságnak.”
Megjegyzendő, hogy a Jegybank a kormánytól független intézmény. Elvileg most is az lenne, ha nem „Illiberális demokrácia” lenne/
„Vajon a Jegybank szakmai bizonytalanság vagy politikai rosszakarat okán gerjeszti a feszültséget?” Olvashattuk, hallhattuk a gazdasági szakemberek véleményét kérdéseit. Jó okkal kérdezheti az adófizető állampolgár is, hogy akkor mi is történt?
Nagy hiba és felelőtlenség olyan embert a független Jegybank élére állítani, aki szakmailag alkalmatlan a feladatra, mert nagy károkat okoz az országnak. Ha pedig, mint a szakértők fogalmaztak „politikai rosszakarat” állott a háttérben, tehát Járai, mint pártkatona tudatosan, nagy károkat okozva tett keresztbe a kormánynak, és a magyar gazdaságnak, az meg súlyos bűn a magyar néppel szemben.

/Tudni kell, hogy Orbán ugyan 2002-ben távozott a hatalomból, de hátrahagyta Polt Péter legfőbb ügyészt és Járai Zsigmondot, aki Orbán pénzügyminisztere volt, majd a Magyar Nemzeti Bank elnökévé választották. A jelzett két funkcióra akkor 6 évre választottak /
Egyébként Járai, aki rendszeresen tett, főleg a külföld felé a kormánypolitika elleni nyilatkozatokat, alkalomadtán beismerte, hogy súlyosan hibázott a monetáris politikát illetően. Erről azonban később megfeledkezett / Vagy figyelmeztették?/
Ami hozzátartozik még a témához és nem hagyható figyelmen kívül :
A
z Orbán – kabinet 2000-ben 30 milliós kedvezményes lakáshitel akciót indított, később pedig – félve a választások elvesztésétől, 2001 – 2002 – ben nagyvonalú „osztogatásba” kezdett. Lásd: „Szekércsárda ügyek”, vagyis fedezet nélküli hitelek nyújtása stb. és még nyugdíjat is emeltek. „Elfelejtették” fizetni a kismama pótlékot, a rendvédelmiek ruhapénzét, mely kiadások így a Medgyessy – kormány büdzséjét terhelték. Ezeken kívül az EU – s követelményeknek megfelelően, az államháztartási hiányba, a Medgyessy – kabinetnek már be kellett számítani az autópálya építés költségeit, a több százmilliárdos állami garanciavállalást, amit az Orbán – kormány kötött és ugyan úgy, mint az autópálya kiadásokat/trükkösen/ a költségvetésen kívül kezelt. Mindez a szakértők szerint 250 – 300 milliárdos plusz terhet rótt az államháztartásra. Ez viszont csak a választások után derült ki és a kormány részéről az erre való hivatkozás már magyarázkodásnak tűnt a bajokat illetően.
2003 nyarán bukott ki az u. brókerbotrány. Minden jel arra utal, hogy Orbán-ék már korábban tudtak a
Kulcsár féle bűncselekményről, de annak kirobbantását- kulcshelyen lévő embereikkel – úgy időzítették, hogy alkalmas legyen a kormány lejáratására, népszerűsége csökkentésére, az életszínvonal- javító intézkedésekről a lakosság figyelmének elterelésére – ezzel együtt, – a maguk közül választott legfőbb ügyészre is támaszkodva – megakadályozni a kormányzásuk idején elkövetett korrupciós ügyek kivizsgálását. Az ügy vizsgálata a Polt Péter vezette ügyészség szégyene. Kulcsár „betyárbecsületből” tárta fel a cselekményt különben máig sem derült volna ki hogy mi és hogyan történt. Jellemző, igazságszolgáltatásunkra, hogy 12 év után sincs vége.

2004. május elsejével az EU tagjai lettünk. Belépésünkről népszavazást is tartottak, amelyen a lakosság megerősítette belépési szándékunkat. Jellemző hogy a Fidesz sehogy sem akart a kormánnyal együtt a belépés mellett kampányolni. Orbán Viktor amolyan hintapolitikát folytatott, igenis meg nem is. Jól jellemzi ezt elhíresült nyilatkozata, hogy „Az Európai Unión kívül is van élet”./Ez bizonyára így van csak az a kérdés milyen? /
A 2006 – os választások előtt a Fidesz kampányában a „rosszabbul élünk, mint négy évvel ezelőtt”- szlogen kapta a fő hangsúlyt. Ezt persze csak a legmegrögzöttebb Orbán – hívők hitték el, akik saját tapasztalataikat is feladják a vezérért. Hisz feketén- fehéren kimutatható volt a reálbérek 35 – 40 % – os emelkedése. A Gyurcsány – Orbán TV vitában az ellenzék vezére „kiütéses” vereséget volt kénytelen elviselni, ami rá is nyomta a bélyegét a választásokra és Orbán egész politikájára. A kampányban törvénytelenségektől sem riadtak vissza. Tatán aktivistái előtt tette az elhíresült kijelentését, hogy” dolgozzatok csak nyugodtan,- mármint a kampánycsendben is – „a jogászok majd megvédenek bennünket oszt jó napot! Orbán megint adott egy nagy pofont a demokráciának, azaz semmibe vette annak játékszabályait.
A demokrácia lerombolásának folyamata és az ország vezetésére, sőt kizárólagos hatalomgyakorlásra való igény mutatkozott meg a választások előtt – 2006 márciusában – az un. „Százak Tanácsa”/Jobboldali értelmiségiek/felhívásában is. Ebben többek között ez áll:
„Ha a nemzetközi nagytőke helytartója, az SZDSZ-MSZP folytathatja ….., az ország kiárusítását, akkor hazánkból semmi sem marad a légiesé vált határain kívül.…. Országunkat csak azok vezethetik, akik az erkölcsöt, hitet, családjaink sorsát, nemzetünk jövőjét előbbre valónak tekintik a vagyonosodásnál, az idegen érdekek kiszolgálásánál.”
A nyilatkozat szövegéből egyébként kiérződik valamiféle felsőbbrendűség, a magyar választópolgárok, a demokrácia és az Alkotmány alapelveinek figyelmen kívül hagyása.
/A Felhívást többek között aláírta Pozsgai Imre és Szűrös Mátyás is, akik az MSZMP, tehát a Kádár rendszer, vezető politikusai voltak. A többiek ismert vagy kevéssé ismert írók, színészek, stb./
Mindezek ellenére a választásokon az MSZP – SZDSZ koalíció győzött. /A választók akkor még nem felejtették el előző országromboló kormányzásukat./ Orbán Viktor először elismerte a vereséget, de belenyugodni nem tudott. Szónoklatában kijelentette, hogy „A haza nem lehet ellenzékben!” Azt érzékeltette a híveivel, hogy a haza, a nemzet az mi vagyunk, tehát nekünk jár a hatalom. Mondhatjuk úgy is, minek ide demokrácia, Alkotmány és választások, amikor a kormányzásra csak is mi vagyunk az illetékesek, azaz valamilyen felsőbb hatalom által „kiválasztottak”.
Nem titkoltan fogadkoztak: „Ott tartunk be a kormánynak, ahol tudunk!”..” Egyenként fogunk levadászni benneteket.”stb. Egyszóval bosszút forraltak a demokratikus választáson győztesek ellen, ami ismételten arra mutatott, hogy eszük ágában sincs fiatal demokrataként viselkedni, a demokrácia játékszabályait betartani. 

Folytatás -köv.

Kell e nekünk demokrácia II.

Kell e nekünk demokrácia II.

A demokrácia korlátozása és gyenge láncszemei.

A nagy kérdés az, hogy nekünk magyaroknak kell e a demokrácia? Mint azt jeles emberek megfogalmazták, 1989-ben – Gorbacsovtól – ajándékba kaptuk a demokráciát. A rendszerváltással létrejöttek, illetve a polgári demokrácia követelményeinek megfelelően alakultak át intézményei és megteremtődtek működésük feltételei. Ám ahogy Gyurcsány Ferenc fogalmazott .Nincs erős demokrácia a tömegek emelkedő jóléte nélkül.” A magyarok többsége az akkori propaganda alapján úgy hitte, hogy a rendszerváltás után rövidesen nyugati jólét köszönt az országra.

Az első szabadon választott jobboldali hatalom azonban – a korszerű mezőgazdaságunk megnyomorításával, a kárpótlással, keleti piacunk befagyasztásával, a felelőtlen gazdálkodás miatti bankkonszolidációval – és ezek nyomán a termelés visszaesésével és a másfél milliós munkanélküliséggel, az ezzel járó életszínvonal csökkenésével, a közbiztonság megromlásával/olajszőkítő ügyekkel stb/- olyan károk keletkeztek a gazdaságban és a társadalom morális állapotában – amelyek máig éreztetik negatív hatásukat.

Éppen ezért a lakosság többsége joggal gondolhatta azt, ha ilyen a polgári demokrácia akkor abból nem kér. 1994-ben kétharmaddal szavazta be a parlamentbe a Magyar Szocialista Pártot abban a reményben, hogy az helyreállítja a gazdaságot ért károkat és megszilárdítja a közbiztonságot. A gazdaság, a megszorító intézkedéseket is tartalmazó un. Bokros csomaggal viszonylag rövid időn belül konszolidálódott, eredményei csak a ciklus vége felé jelentkeztek, a továbbfejlődést illetően pedig akadályok maradtak. Az MDF – kormány ugyanis 1994-ben, megtiltotta a megmaradt szövetkezeteknek a termőföld vásárlást. Ezt a tilalmat az akkori ellenzéki pártok, tehát a Fidesz is diszkriminatívnak tartotta és ellenezte. A törvény valóban diszkriminatív, azaz Alkotmány-ellenes, mégis még ma is érvényben van.

A Horn-kormány 1997 nyarán kezdeményezte a módosítását. Ez ellen az MDF népszavazást kezdeményezett, amihez most már a Fidesz is csatlakozott./ Azt a hazugságot terjesztették, hogy a kormány a külföldiek kezére akarja juttatni a magyar földet./ Jó partnerre találtak az Alkotmánybíróságban, mert a „taláros testület” furcsa indoklással –megsemmisítette a módosító törvényt. Ezt követően huza – vona kezdődött a népszavazás kiírása a közelgő választások miatt lehetetlenné vált. Így, annak ellenére, hogy a Horn – kormánynak kétharmados többsége volt a Parlamentben, az ellenzék a népszavazás kezdeményezésével és az Ab közreműködésével megakadályozta a földtörvény módosítását.. A taláros testület ezzel – megsértve az Alkotmányt és a demokrácia játékszabályait – beavatkozott a politikába, azoknak az oldalára állt, akik eszközökben nem válogatva küzdöttek a hatalomért…
– Fiatal demokráciánkban különös szerepet kapott az Alkotmánybíróság. Alapvető feladata az Alkotmánnyal ellentétes törvények megsemmisítése, hatályon kívül helyezése. Mint ismeretes a Horn-kormány javaslatára – a Bokros-csomag veszteseinek – a nyugdíjasoknak jelentős emelést iktatott törvénybe a parlament. Orbán-ék 7,5 % -al csökkentették az emelés mértékét. Az Alkotmánybíróság akkor úgy foglalt állást, hogy a nyugdíjcsökkentő intézkedés a költségvetést érinti, így az nem igényel közbeavatkozást.

Megtapasztalhattuk, hogy milyen gyenge lábakon is állt a mi fiatal demokráciánk Egyik fontos alappillére megingott és egyre jobban érzékelhetővé vált lebontásának veszélye.

– A rendszerváltás utáni igazságszolgáltatás nagy erőpróbája de szégyene is lett az 1997-beben kezdődő un. Tocsik ügy. Tocsik Márta ügyvédnőt 504 millió forintos sikerdíja miatt – mondván, hogy nem is dolgozott meg érte – csalással és hanyag kezeléssel vádolták meg. Az ügy hat évig húzódott. Először felmentették, majd elítélték aztán ismét felmentették végül okirat hamisítás miatt pénzbüntetésre ítélték. Később egy polgári perben – „valami ésszerű megoldást kell találni” alapon  „jó erkölcsbe ütközés” címén – a sikerdíj nagyobb részének visszafizetésére kötelezték. Csak vélelmezni lehet, hogy igazsászolgáinkban még munkált az , hogy a régi rendszerben elítélendő volt a munka nélkül szerzett jövedelem. /Lásd: KMK, azaz Közveszélyes Munkakerülés ami büntetendő/

Sokak szerint 1998-ban az MSZP e-miatt veszítette el a választásokat. Az ügy ugyanis hatalmas sajtókampány kíséretében bonyolódott és leginkább úgy tálalták, hogy a sikerdíj nagyobb része minden valószínűség szerint az MSZP-hez vándorolt. Erre azonban semmi bizonyítékot nem tudtak bemutatni.
Mindez fordulópontot is jelentett a demokráciánk életében, ugyanis a Fidesz a választásokon – 4O pontos – többek között 7 %- os gazdasági növekedés, 6OO km. autópálya építés, orvosoknak 4OO % – os fizetésemelés, stb.- ígéretével szerzett többséget, és Orbán Viktor / egy ideig Torgyán József Kisgazda pártjával közös/ kormányzása következett.

Ahogy Tölgyessy Péter politológus, alkotmányjogász fogalmazott : „…A Fidesz – négy éve alatt – energiáinak nagy részét, politikai riválisai médiahátországának, gazdasági erejének megtörésére és saját klientúrájának építésére fordította.” Ennek lehettünk tanúi 1998 és 2002 közötti időszakban.

A parlamenti demokrácia korlátozásával – háromhetente történő ülésezését bevezetve – megfosztották az ellenzéket kormányintézkedésekre időben való reagálási, interpellálási lehetőségtől. Amikor az ellenzék /MSZP, SZDSZ/ez ellen való tiltakozásként kivonult, akkor hangzott el Orbán Viktor miniszterelnök elhíresült kijelentése: „A parlament ellenzék nélkül is működik”

Már akkor látni lehetett, hogy az ő céljaiknak nem felel meg a demokratikus berendezkedés. Nem tűrték el a szinte mindennapos botrányaikat bírálókat, semmilyen fórumon és médiában. A kialakult helyzetről így írt +Bossányi Katalin a Népszabadságban: „Az új feltörekvők” a jog határain egyensúlyozva etatista, központosító, újraállamosító, beavatkozó hatalmi gépezetet működtetnek… Összecserélik a kormányzati és az állami szerep- és hatásköröket, s abban a tévhitben „nyomulnak”, hogy a konszenzuális-megegyezéses demokrácia csak a lobbizásra, alkudozásra alkalmas. Érdekegyeztetésre nincs szükség, mert az ő érdekeik egybeesnek a többség érdekeivel……. Nem tűrik a kontrollt/sem a parlamentit, sem az erre hivatott ellenőrző szervekét, sem az érdekképviseletekét/, miközben hatalmi befolyásukat tekintélyelvű akaratkultusszal erősítik meg….”

Mint ismeretes /vagy nem/a demokrácia egyik alapvető ismérve hatalom megosztása azaz a három hatalmi ág, 1/ a törvényhozó /parlament,illetve országgyűlés/ 2/a végrehajtó /a kormány/3/ az igazságszolgáltatás – egymástól elkülönülve, / külön testületekben / önállóan működik. Egyik tevékenységébe a másik nem avatkozhat bele és nem befolyásolhatja annak munkáját.

– Orbán Viktor mint a végrehajtó hatalom /kormány/ vezetője mégis kísérletet tett – egy másik /független/hatalmi ág, az igazságszolgáltatás befolyásolására. 1999.júniusában a Kossuth rádióban a megfiJuszt Lászlóragyelési üggyel összefüggő dokumentumoknak a publikálása kapcsán Juszt Lászlóracélozva úgy fogalmazott: „nyilvánvalóan törvénysértést követett el”, s szükséges ellene az eljárás megindítása. A rendőrség gyorsan lecsapott Jusztra. Minden anyagát, számítógépét elkobozták. 2003 áprilisában viszont a bíróság megállapította, hogy a volt miniszterelnök jogsértést követett el és kötelezte őt, hogy a sajtóban fejezze ki sajnálkozását a történtek miatt.

A Fidesz hatalom úgymond egész pályás letámadást alkalmazott. Ahol csak lehetett minden pozícióba saját emberüket helyezték, nem számított van ehhez képessége, végzettsége, ért hozzá, nem ért hozzá stb. Ami a legnagyobb veszélyt jelentette a demokráciára, az igazságszolgáltatás egyik kulcspozíciójába, a legfőbb ügyészi posztra – saját emberüket Polt Pétert – ültették. Azt a Polt Pétert, akiről a bíróság az óta ,- talán éppen a lentebb leírt tények ismeretében – helyben hagyta azt a véleményt, hogy “Előző hivatali ciklusa idején már bőségesen bizonyította, hogy hivatalát nem pártatlan közszolgaként, hanem megbízója kiszolgálójaként tölti be.” Ahogy megfigyelők fogalmaztak pártkatonaként súlyos ügyeket tussolt el Fidesz közeli bűnözők javára, az új kormány alatt pedig ahol lehet, keresztbe tesz.

Csak a legismertebb ügyekről:
– A közvélemény
Kaya Ibrahim és Josip Tóth néven ismerte meg az elhíresült cégeladási – azaz adócsalási – ügyeket, / Simicska és társai/ A nyomozást megszüntették. Sok kérdés maradt válasz nélkül .Többek között, hogy e cégek milyen szerepet játszottak a Fidesz pártkiadásainak finanszírozásában, a Fidesz több vezetője, köztük Orbán Viktor máig nem tisztázott meggazdagodásában”?
/A botrány nyilvánosságra kerülését követően találták ki az un. „
Megfigyelési ügyet” hogy a lakosság figyelmét eltereljék az adócsalási ügyről./

Valóságos aktahegyek keletkeztek azokban az ügyekben, amelyekben két cég, – a Happy End Produkciós Kft. és az Ezüsthajó Kft. – visszaéléseit vizsgálták. /A két cég kapta az Orbán – kormány idején az Országimázs – központ legnagyobb megrendeléseit/. Az eljárásokat a Polt Péter vezette ügyészség megszüntette,. A Happy End Kft. ügyét pedig – amelyben költségvetési forrásból származó, jogtalan haszonszerzéssel okozott – közel 1 milliárdos kár volt megállapítható, „hagyták elévülni”.

– 1998-ban kezdődött a Postabank ügy. Kezdetben 22-23 milliárd veszteségről volt szó, majd 180 milliárd lett a vizsgálat végére. Princz Gábort a bíróság pénzbüntetésre ítélte. A Népszava így írt erről: „A polgári kormány 180 milliárdot pumpált. …Akkor miért nyakazták le virtuálisan Princzet? …. Hát nehogy már láthassa, mi történik azzal a 180 milliárddal? Bankja alkalmas volt arra, amire alkalmasnak kellett lennie. Kinyerődött belőle, aminek ki kellett nyerődnie, hát hadd fusson az a Princz.”
– Az olajmaffia – rendszerváltás utáni – működése becslések szerint több ezermilliárd forint veszteséget okozott a költségvetésnek. E pénzből egyesek óriási magánvagyonokat halmoztak fel. Az ügy körüli rejtélyes halálesetek miatt Pallag László kisgazda képviselő kezdeményezte olajbizottság 1999 novemberétől egy éven keresztül működött. Pallag ismertette egy tanú vallomását, aki akkori és korábbi minisztert – köztük a belügy, a korábbi belügy- egykori miniszterelnököt – és más ellenzéki, illetve MDF-es politikusokat vádolt bűncselekmény elkövetésével. Az érintettek pereltek, az ügyészség alaptalannak találta a vádakat és a kisgazda bizottsági elnököt pénzbüntetéssel sújtották. A bizottság működését egyik napról a másikra megszüntették.

A megismert tények ara utalnak, hogy a demokrácia egyik alappillére az igazságszolgáltatás fő szereplője a bíróság, sem állta ki szabályai betartásának próbáját. Elvileg minden bíróság független és csak a törvényeknek van alárendelve. Ám éppen azért, mert több bíróság működik és ha egy vagy néhány akad amely valami ok folytán részrehajló máris súlyos kár érheti a társadalmat.

– Egy bíróság szerint pl. a Fidesz- székház eladásából származó közpénzek nem Fidesz – cégek, hanem „Fidesz közeli cégek” tulajdonába kerültek. Pedig a számvevőszék megállapította, hogy egyes részleteiben törvénytelen akcióról volt szó. A bíróság tehát nem a törvénysértést vizsgálta, hanem egy formai kérdést tett a vizsgálat tárgyává.

– Az előbbihez hasonló ügy a Tokaj-Hegyalja kft ügy, amelynek kapcsán szállóigévé vált Orbán Viktor miniszterelnök kijelentése:”Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet!” A ÉS fogalmazása szerint a sajátos összetételű bíróságot nem zavarta hogy a kijelentés alapján Orbán Viktor felesége 41 millió forint állami támogatást kapott szőlőtelepítésre. Azt a döntést hozta, hogy az ominózus kijelentés „nem taggyűlésen hangzott el” ./Csak a rend kedvéért: A hivatali visszaélésnek nem kritériuma, hogy a szóban forgó szöveg taggyűlésen hangozzon el./

– 2002. októberi sajtótudósítások szerint: „Különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt az Országos Rendőr-főkapitányság, nyomozást rendelt el az Orbán-kormány által privatizált 12 állami gazdasággal összefüggésben.”
Később törvényi rendelkezésre hivatkozva – Polt ügyészségének intézkedésére – a nyomozást megszüntették. A bíróság szerint” a cégek egy kormányrendelet alapján éltek jogukkal. A kormányrendelet jogosságát azonban nem vizsgálták”. Hogy is van ez? A kormányrendeletre hivatkoznak de annak jogosságát nem vizsgálják?/Csak úgy mellékesen megjegyezve: Orbán Viktor többek között ezen „akciójával” kívánta hosszú időre biztosítani pártja anyagi bázisát. Lásd: Csányi birodalom/
– Aztán akadt egy olyan magyar bíróság, amely a párizsi békeszerződés tiltó rendelkezését nem ismerte vagy nem vette figyelembe, és bejegyezte, a hol nyíltan, hol burkoltan rasszista nézeteket valló pártot.

Kell e nekünk demokrácia? I.

Kell e nekünk demokrácia? I.

Periklésztől Ferenc pápáig

Hazánkban – de a világ több országában is – napjaink egyik fő kérdésévé vált az, hogy kell e nekünk demokrácia. Hogy mi is az a demokrácia azt akkor tudhatjuk meg igazán, ha hiányát érezzük. Mert a mai Magyarországon formálisan megvannak ugyan a demokrácia intézményei, mint a parlament/törvényhozó hatalom/ mint a kormány/ végrehajtó hatalom, és az igazságszolgáltatás/bírói hatalom/ azonban ezek irányítását, működését a Fidesz – KDNP hatalom napjainkra szinte teljesen maga alá rendelte. Ezt a formátumot „illiberális demokráciának” nevezi. Csakhogy ezáltal megszűnt demokrácia lenni mert eltűnt egyik legfontosabb ismérve a hatalmi ágak egymástól való elválása és működése. Nem véletlenül Angela Merkel német kancellár nem tudta az „illiberális demokrácia” kifejezést értelmezni. Ugyanis a demokrácia mint olyan, liberális fogalom./Valaki olyan kormányzati rendszerként jellemezte,,”melyben a választások ellenére a polgárok nem ismerhetik meg a kormányzati tevékenység jó részét – polgári szabadságjogok nagyfokú korlátozása miatt/

A görögök büszkék arra, hogy ők találták fel a demokráciát./ Akad okos magyar újságíró aki tudni véli, hogy szégyenlik is. Kéretik egy ilyen görögöt mutatni!/ A demokráciát persze nem feltalálták hanem annak létrejötte hosszú társadalmi fejlődés eredménye. A marxi elméletet elutasítók szíves engedelmével i. sz. e. úgy 500 évvel – az iparosokból, kereskedőkből és földművesekből álló köznép,- görög elnevezéssel a démosz – és a földbirtokos arisztokrácia közötti kemény osztályharc után, a démosz győzelme tette lehetővé, a köznép részvételét a hatalom gyakorlásában. Az elnevezés is ebből ered – démosz/nép/ + kratio v. kratein/uralkodás/ Folyamatos fejlődés után fénykorát i. sz. e. V. század közepén – az időszak vezető politikusa Periklész; idején érte el. Ekkorra alakult ki az a működési forma amely az állam legfőbb irányító testülete – a népgyűlés /ekklészia/törvényhozói hatalom – melyben Athén szabad polgárai közvetlenül gyakorolhatták a demokráciát, – a bulé /ötszázak tanácsa főként végrehajtó szervként/kormány/működött és az un. Héliaia/esküdtbíróság/ melynek feladata volt a bíráskodás. Ezek a hatalmi ágak szétváltak azaz a feladatokat más, más testületekben látták el. A magánszemélyek önkényuralomra jutásának megakadályozása céljából bevezették az un. „cserépszavazást” intézményét.

Az athéni demokrácia természetesen az akkori kor „szüleménye” volt és a kornak megfelelően rabszolgatartó demokráciaként működött . A hatalom gyakorlásából ki voltak zárva a rabszolgák, a bevándorolt idegenek és a nők. Mindezek ellenére az alapelveket a későbbi polgári demokráciák mintának tekintették és tekintik ma is. Ahogy Csányi Vilmos, a neves etológus professzor fogalmaz: Ez a „működési forma” az, amely legsikeresebben tudja felszabadítani az emberi alkotó energiákat. Az athéni demokrácia a bizonyítéka annak,- hogy, a társadalom működése és fejlődése szempontjából a „legsikeresebbnek tűnő elv a demokrácia. Az athéni demokráciában az emberiség történetében addig soha nem látott kulturális, művészeti alkotások, tudományos és technikai értékek jöttek létre, amelyek máig meghatározóak és nélkülözhetetlenek a világ népei számára.” Nem véletlen az a megállapítás, hogy az ókori görög ország az európai kultúra bölcsője.

Felvetődik a kérdés, hogy akkor miért nem folytatódott tovább ez a társadalom-működési forma továbbiakban is. A demokrácia története azt mutatja, hogy a társadalmi fejlődés során ott és akkor jön létre, ahol és amikor annak anyagi és személyi feltételei megteremtődtek..

/Periklész idején – az akkori fejlettségi szinthez képest- virágzott a gazdaság , fellendült a hajózás a kereskedelem a kézműipar. A különböző adók, a vámok és bányák bérletei stb. viszonylagos jólétet biztosítottak a városállam lakói számára. /

Ugyanakkor -mint már Hegel kimutatta- a demokrácia nemcsak politikai de erkölcsi kategória is. Az egyéni érdekkel szemben az államügy, a közérdek legyen a lényeges. Ebben rejlik belső ellentmondása is. Akkor sikeres a működése ha helyesen határozzák meg és érvényesítik a különböző érdekek arányát. Nagy szerepe van ebben a vezető személyiségeknek és a társadalom erkölcsi színvonalának.. Pl. Periklész befolyása szónoki és vezetői képességein, valamint erkölcsi feddhetetlenségén alapult. .

Mint ismeretes az ókori görög demokráciának a Pelopponészoszi háború vetett véget. A polisz-demokrácia keretei amelyek a szabad társadalmi-politikai tevékenykedést lehetővé tették, megszűntek. Katonai monarchiák jöttek létre a hellenisztikus birodalmakban , majd Rómában. Az un. „sötét középkor” pedig vallási háborúktól és mozgalmaktól terhes,/ hosszú időszakon át Európa az Inkvizíciótól rettegett, nem alakulhatott ki demokratikus államszervezet /Ettől függetlenül a reneszánsz és a feudális rendszer gondolkodói – akár vallási köntösben is – hozzájárultak a demokrácia eszméjének fejlődéséhez.

A nyugati un. polgári demokráciák a polgári forradalmak győzelmét követően jöttek létre. Az ókori város-államival szemben különbség , hogy a hatalom gyakorlása nem a polgárok közvetlen részvételével, – a nagy számú népesség miatt ez nem is lenne lehetséges – hanem képviselet útján történik. Ha az ókori görög demokráciát rabszolgatartóként, a nyugat- európai demokráciákat az 1960-as évekig gyarmattartó

demokráciákként jellemezhetjük. Országaik mára elért fejlettségi színvonalát a folyamatos fejlődésben levő e működési formáinak köszönhetik.

Úgy tűnik, napjainkban felerősödtek a demokratikus államformát elutasító nézetek. Idéznek kritikákat, neves ókori görög gondolkodóktól, IXX.,XX. századiaktól és maiaktól egyaránt.

Hivatkoznak pl. Platonra, aki szerint „A demokrácia a csőcselék uralma” Nos mint ismeretes a filozófus az idealizmus,/ felsőbbrendűség, fajelmélet/atyjának is tekinthető. Ugyanakkor munkáiban a társadalom fejlődéséről mind magasabb fokú szerveződéséről a „tökéletesség” felé haladásáról értekezik. Arisztotelész az ókor egyik legnagyobb gondolkodója arra hívta fel a figyelmet: „.. a rendszer fő hiányossága, hogy „a tömegek hangulata túlságosan rapszodikus, és túl könnyű azt manipulálni.” Egyes mai kutatók azt állítják: az ókori görögöknél sem mindenhol volt demokratikus rendszer . /Nem is erről szól a történet, hanem elsősorban az athéni demokráciáról/ A mai ortodox vallási vezető azt vallja „..a bűnbeesés után az emberek tökéletlenné váltak, és hajlamossá lettek a bűnre, nem fognak tehát ideális döntéseket hozni .. Ám ha az elkövetett hibák kijavítására, a demokratikus eljárások hasznosak, akkor a keresztények üdvözlik azokat.”

Mások utalnak arra, hogy teljesen „demokratikus” módszerekkel fasiszta rendszerek jöttek létre és véres háborúkat robbantottak ki.
A demokrácia történetét kutatók többnyire egyetértenek abban, hogy fejlődése „irreverzibilis”/visszafordíthatatlan/
Ennek nem mond ellent az a tény, hogy a történelem során voltak megtorpanások visszalépések is Lásd: a fasizmus és „kommunizmus” / sztálinizmus vagy maoizmus/ Ha igaz az, hogy a demokrácia ott és akkor jön létre, amikor és ahol annak kedvező anyagi és személyi, azaz társadalmi feltételei adottak, akkor ez fordítva is igaz. A társdalom számára szerencsétlen körülmények egybeesései adhatnak lehetőséget téveszméket hirdető és azt megvalósítani szándékozó diktatúrák létrejöttére. Hitler pl. az 1929- es gazdasági válság okozta bajok miatt a demokráciában csalódott tömegeket tudta téveszméinek megnyerni, és úgy mondd „demokratikus” választással a hatalmat megszerezni. Sztálin pedig a „fokozódó osztályharc”téveszméjét követve lett diktátor. A II. világháború után – annak következményeként – létrejött un.„népi demokráciák” ban is meg voltak az intézmények, /parlament, kormány ,igazságszolgáltatás/ ám ezek leginkább „pártirányítás” alatt működtek.

Hosszan lehetne idézni viszont a demokratikus rendszer védelmében szólókat is. Winston Churchill: „ A demokratikus kormányzás rossz, de  minden egyéb módszer, amit az emberiség kipróbált, még rosszabb.” Nelson Mandela: Emberi szem nem láthat annál nagyszerűbb alkotást, mint a demokrácia….+Borbély Szilárd költő irodalom történész : A demokrácia alapja a morál.”

Al Gore volt amerikai alelnök Nobel-békedíjas környezetvédelmi aktivista 2014-ben úgy látja, hogy már látszanak a rossz kormányzás jelei több országban is, túl sok az éhezés. A népesség növekedésével a problémák még sokasodnak. „Jövő „c. könyvében leírja , hogy nemcsak a demokráciát, de a kapitalizmust is „meghekkelték”…Azok akik vagyonokat halmoztak fel a globális kapitalizmus féktelen működéséből, anyagi áldozatokat nem sajnálva újságírók és lobbizók légióit szerződtették a feladatra, hogy sulykolják az emberekbe, az önigazgatás hiába valóságát..”… meghiúsítsák a jövővel kapcsolatos minden olyan kollektív döntést, amely a közérdeket szolgálja. Demokráciájának hanyatlása lerontotta az Egyesült államok képességét a világos kollektív gondolkodásra, gyatra döntésekhez vezetett kritikus fontossági kérdésekben. Tehát a demokrácia visszaállítása elengedhetetlen ahhoz, hogy tisztázzuk a változások mibenlétét és a jövőnket pozitívan alakítsuk. Ha viszont eltűrjük, hogy a vagyont a demokrácia leépítésére és korrumpálásra használják fel akkor megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy a bomlasztó kaotikus állapotokból kiutat találjunk az emberiség számára.

Szerinte a megoldások egyike lehet egy olyan digitális hálózat létrehozása, amelynek révén a világ országaiban élő emberek többségének gondolatai és érzései összekapcsolhatók és a demokratikus mérlegelés, a közös döntéshozatal visszaállítható, így lehetőség lesz arra, hogy együtt vázoljanak fel egy biztonságos útvonalat a jövőbe.

Soros György magyar származású amerikai befektető, közgazdász egy 1997-ben közzétett tanulmányában kifejti, hogy a globális integráció elképesztő hasznot hozott a gazdaság és az emberi tényezők terén.

Ha előnyeit meg akarjuk őrizni kitartó erőfeszítéseket kell tenni a rendszer hibáinak /a pénzpiacok ingatagsága, a központ és a periféria közötti aszimmetria és a tőke megadóztatásának nehézsége / kijavítására. Ehhez szorosabb nemzetközi együttműködésre, ezt elősegítő, főként ellenőrző szervezetek intézmények létrehozására van szükség. Ez azonban nehézségekbe ütközik, mert egyik oldalon akadályozza az un.laissez-faire irányzat amely ellenzi az állami beavatkozást a gazdasági folyamatokba a másik oldalon pedig a nacionalizmus /nemzeti szűklátókörűség/és a fundamentalizmus./Indoklás nélküli elutasítás./.

Al Gorehoz hasonlóan ő is úgy látja, hogy megoldás un. „nyitott társadalom” lehet, amely a demokrácia pozitív vonásaival írható le: a törvények uralma; az emberi jogok, a kisebbségek és a kisebbségi vélemények tisztelete; a hatalom megosztása; továbbá a piacgazdaság.

Az alapelveket meggyőző érvekkel kell alátámasztani. Karl Popper ismeretelméleti érvét hozza fel mely szerint a tökéletes társadalom megtervezése kívül esik lehetőségeink határain. Ezért hát meg kell elégednünk a társadalmi szervezettség olyan fokával amely ugyan messze nem tökéletes, de nyitott önmaga tökéletesítése előtt Mindehhez szükség van némi altruizmusra /önzetlenségre, áldozatkészségre/ embertársainkkal való kölcsönös törődésre. Ugyanezt hangsúlyozta a menekültválság kapcsán és arra hívta fel a figyelmet, hogy Európa kárát láthatja ha nem talál közös megoldást az emberséges kezelésére.

Javaslatai megvalósítása céljából Nyílt Társadalom néven alapítványt hozott létre Hosszú ideje támogatást nyújt menekülteket és migránsokat segítő szervezeteknek /2010 októberében egymillió amerikai dollárt adományozott az ajkai vörösiszap-katasztrófa károsultjainak megsegítésére/

/Megjegyzendő, hogy a Fidesz hatalom és Orbán Viktor napjainkban különféle összeesküvésekkel vádolja és közellenségnek állítja be Sorost. Azt a Sorost, aki a rendszerváltás előtt anyagilag segítette a Fideszt az elindulásban. Az akkori támogatottak közül többen ma is a Fidesz meghatározó politikusai… Orbán Viktor például 1989-ban kapott oxfordi tanulmányutat, de korábban a Soros Alapítvány támogatásával működő Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa is volt./

A demokrácia mellett érvel Ferenc pápa is. 2015 nyarán Bolíviában elmondott beszédében kijelentette : változásra van szükségünk, mert „.. valami nem jó egy olyan világban, ahol ilyen sok gazdálkodó van föld nélkül, ilyen sok család otthon nélkül, ilyen sok munkás jogok nélkül, és ilyen sok ember, akinek a méltóságát nem tartják tiszteletben, ahol ennyi esztelen háborút vívnak, amikor a talaj, a víz, a levegő és az élőlények folyamatos veszélynek vannak kitéve.” A veszélyes romboló tényezők a globálissá vált rendszer részei, mely a „profit minden áron” mentalitást tette uralkodóvá, nem törődve a társadalmi kirekesztéssel, vagy a természet pusztításával.

A pápa kijelentette: Lényeges, hogy jogaik védelme mellett a népek és társadalmi szervezeteik képesek legyenek humánus alternatívát teremteni a kirekesztő globalizáció ellenében. Mint mondta, a pápa erre nem tud receptet adni. A mindennapok harcában egy folyamatban valósulhat meg, melytől az egyház sem zárkózhat el.

Három olyan nagy feladatot jelölt meg, amelyek közös részvételt igényelnek a népi mozgalmaktól.

1/A gazdaságot állítsuk az emberek szolgálatába úgy, hogy az biztosítsa az emberek számára a méltóságot, az „általános jólétet és prosperitást” Ha az állam és a társadalmi szervezetek összefognak a földért, a lakhatásért és a munkáért, a szolidaritás és szubszidiaritás elvei kezdenek szerepet játszani, ezek teszik lehetővé, hogy a közjó teljes részvételi alapú demokráciában valósulhasson meg.

2/A második feladat az, hogy a célok elérése érdekében egyesítsük az embereket Tudomásul kell vennünk, hogy az emberiség súlyos problémáinak egyike sem oldható meg az államok és az emberek közti nemzetközi szintű interakciója nélkül.

3/A harmadik feladat talán ma a legfontosabb számunkra: Föld Anyánk védelme.

Folytatás – köv.

Kategóriák