Az a Kalasnyikov ügy

 

Az a Kalasnyikov ügy

1991. január 10-én hozta nyilvánosságra a belgrádi Politika Espress című lap, hogy Magyarországról 36 ezer Kalasnyikov-géppisztoly került a függetlenségre törekvő Horvátországba a hivatalos jugoszláv szervek megkerülésével.

A magyar kormány – Jeszenszky külügyminiszter úr – magyar sajtónak adott nyilatkozatával először tagadta ezt. Mint mondta „ Gyanús körülményekről értesültem, éppen a sajtóból, .. amelyek semmiképpen sem felelnek meg a tényeknek.”

Csak megjegyzem, hogy ez ugye hazugság volt és nem értem, hogyan is gondolhatta Jeszenszky uram külügyminiszterként, hogy ezt csak úgy le lehet tagadni? Annál is inkább mert az MTI szerint a jugoszláv parlament külügyi bizottságában február 5-én elhangzott: „Jeszenszky Géza külügyminiszter közölte Jugoszlávia budapesti nagykövetével: a vizsgálat során megállapították, hogy a magyar kormány tudta nélkül tízezer Kalasnyikov típusú fegyvert adtak el Jugoszláviának.” /Akkor még Horvátország nem volt független/Ebben ugye megint csak hazugság van. Mármint, hogy a fegyvereladás a magyar kormány tudta nélkül történt. Boros Péter aki 1991-ben már belügyminiszter volt a Népszabadságnak elismerte: a Miniszterelnöki Hivatal illetékes politikai államtitkáraként ő vezette-e azt a bizottságot, amely a fegyvereladásokat engedélyezte. Mindezeket csak megerősíti az a tény, hogy az ügyben később folytak parlamenti és egyéb vizsgálatok mivel a fegyverekért járó pénz egy része hiányzott. Ennek a végén 1999- ben az ügyészség hűtlen kezeléssel gyanúsította meg a Technika Külkereskedelmi Vállalat volt vezérigazgatóját, akit végül bűncselekmény hiányában felmentettek. Neves ügyvédünk véleménye szerint maga a fegyverüzlet – csakúgy, mint az évekkel később indított büntetőeljárás – politikai színezetű. Jelezte: 1990 őszén miniszteriális szinten döntöttek arról, hogy nincs akadálya a Horvátországba történő fegyvereladásnak, és ugyancsak politikusok állapodtak meg az árról, illetve a mennyiségről.

A fegyverügylet – ahogy egy elemző/Juhász József/ értékelte – rámutatott az új külügyi kormányzat kezdeti botladozásaira, felkavarta a magyar– jugoszláv–szerb–horvát négyszög kapcsolatrendszerét, rontotta az ország nyugati megítélését, veszélyeztette a vajdasági magyarságot és egy időre béna kacsává tette a magyar Balkán-politikát – miközben a mérleg másik serpenyőjébe igazából csak annyit tehetünk, hogy javította Magyarország horvátországi presztízsét.

Így aztán sorra érkeztek a tiltakozások, például a szövetségi kormány február 4-i hivatalos jegyzéke, amely méltányolta ugyan a február 2-i magyar kormánynyilatkozat beismerését és az ügy kivizsgálására tett lépéseket, de kiemelte a fegyverszállításoknak a nemzetközi jogba ütközését és óvott a jugoszláv belügyekbe való beavatkozástól.

Horvátország 1991. június 25-én vált függetlenné, amit a Jugoszláv Néphadsereg beavatkozásának nyomán négy év háborúskodás követett.

Kelt 2019.04.29.

a

Hozzászólások lezárása.

Kategóriák