Kell e nekünk demokrácia? I.

Kell e nekünk demokrácia? I.

Periklésztől Ferenc pápáig

Hazánkban – de a világ több országában is – napjaink egyik fő kérdésévé vált az, hogy kell e nekünk demokrácia. Hogy mi is az a demokrácia azt akkor tudhatjuk meg igazán, ha hiányát érezzük. Mert a mai Magyarországon formálisan megvannak ugyan a demokrácia intézményei, mint a parlament/törvényhozó hatalom/ mint a kormány/ végrehajtó hatalom, és az igazságszolgáltatás/bírói hatalom/ azonban ezek irányítását, működését a Fidesz – KDNP hatalom napjainkra szinte teljesen maga alá rendelte. Ezt a formátumot „illiberális demokráciának” nevezi. Csakhogy ezáltal megszűnt demokrácia lenni mert eltűnt egyik legfontosabb ismérve a hatalmi ágak egymástól való elválása és működése. Nem véletlenül Angela Merkel német kancellár nem tudta az „illiberális demokrácia” kifejezést értelmezni. Ugyanis a demokrácia mint olyan, liberális fogalom./Valaki olyan kormányzati rendszerként jellemezte,,”melyben a választások ellenére a polgárok nem ismerhetik meg a kormányzati tevékenység jó részét – polgári szabadságjogok nagyfokú korlátozása miatt/

A görögök büszkék arra, hogy ők találták fel a demokráciát./ Akad okos magyar újságíró aki tudni véli, hogy szégyenlik is. Kéretik egy ilyen görögöt mutatni!/ A demokráciát persze nem feltalálták hanem annak létrejötte hosszú társadalmi fejlődés eredménye. A marxi elméletet elutasítók szíves engedelmével i. sz. e. úgy 500 évvel – az iparosokból, kereskedőkből és földművesekből álló köznép,- görög elnevezéssel a démosz – és a földbirtokos arisztokrácia közötti kemény osztályharc után, a démosz győzelme tette lehetővé, a köznép részvételét a hatalom gyakorlásában. Az elnevezés is ebből ered – démosz/nép/ + kratio v. kratein/uralkodás/ Folyamatos fejlődés után fénykorát i. sz. e. V. század közepén – az időszak vezető politikusa Periklész; idején érte el. Ekkorra alakult ki az a működési forma amely az állam legfőbb irányító testülete – a népgyűlés /ekklészia/törvényhozói hatalom – melyben Athén szabad polgárai közvetlenül gyakorolhatták a demokráciát, – a bulé /ötszázak tanácsa főként végrehajtó szervként/kormány/működött és az un. Héliaia/esküdtbíróság/ melynek feladata volt a bíráskodás. Ezek a hatalmi ágak szétváltak azaz a feladatokat más, más testületekben látták el. A magánszemélyek önkényuralomra jutásának megakadályozása céljából bevezették az un. „cserépszavazást” intézményét.

Az athéni demokrácia természetesen az akkori kor „szüleménye” volt és a kornak megfelelően rabszolgatartó demokráciaként működött . A hatalom gyakorlásából ki voltak zárva a rabszolgák, a bevándorolt idegenek és a nők. Mindezek ellenére az alapelveket a későbbi polgári demokráciák mintának tekintették és tekintik ma is. Ahogy Csányi Vilmos, a neves etológus professzor fogalmaz: Ez a „működési forma” az, amely legsikeresebben tudja felszabadítani az emberi alkotó energiákat. Az athéni demokrácia a bizonyítéka annak,- hogy, a társadalom működése és fejlődése szempontjából a „legsikeresebbnek tűnő elv a demokrácia. Az athéni demokráciában az emberiség történetében addig soha nem látott kulturális, művészeti alkotások, tudományos és technikai értékek jöttek létre, amelyek máig meghatározóak és nélkülözhetetlenek a világ népei számára.” Nem véletlen az a megállapítás, hogy az ókori görög ország az európai kultúra bölcsője.

Felvetődik a kérdés, hogy akkor miért nem folytatódott tovább ez a társadalom-működési forma továbbiakban is. A demokrácia története azt mutatja, hogy a társadalmi fejlődés során ott és akkor jön létre, ahol és amikor annak anyagi és személyi feltételei megteremtődtek..

/Periklész idején – az akkori fejlettségi szinthez képest- virágzott a gazdaság , fellendült a hajózás a kereskedelem a kézműipar. A különböző adók, a vámok és bányák bérletei stb. viszonylagos jólétet biztosítottak a városállam lakói számára. /

Ugyanakkor -mint már Hegel kimutatta- a demokrácia nemcsak politikai de erkölcsi kategória is. Az egyéni érdekkel szemben az államügy, a közérdek legyen a lényeges. Ebben rejlik belső ellentmondása is. Akkor sikeres a működése ha helyesen határozzák meg és érvényesítik a különböző érdekek arányát. Nagy szerepe van ebben a vezető személyiségeknek és a társadalom erkölcsi színvonalának.. Pl. Periklész befolyása szónoki és vezetői képességein, valamint erkölcsi feddhetetlenségén alapult. .

Mint ismeretes az ókori görög demokráciának a Pelopponészoszi háború vetett véget. A polisz-demokrácia keretei amelyek a szabad társadalmi-politikai tevékenykedést lehetővé tették, megszűntek. Katonai monarchiák jöttek létre a hellenisztikus birodalmakban , majd Rómában. Az un. „sötét középkor” pedig vallási háborúktól és mozgalmaktól terhes,/ hosszú időszakon át Európa az Inkvizíciótól rettegett, nem alakulhatott ki demokratikus államszervezet /Ettől függetlenül a reneszánsz és a feudális rendszer gondolkodói – akár vallási köntösben is – hozzájárultak a demokrácia eszméjének fejlődéséhez.

A nyugati un. polgári demokráciák a polgári forradalmak győzelmét követően jöttek létre. Az ókori város-államival szemben különbség , hogy a hatalom gyakorlása nem a polgárok közvetlen részvételével, – a nagy számú népesség miatt ez nem is lenne lehetséges – hanem képviselet útján történik. Ha az ókori görög demokráciát rabszolgatartóként, a nyugat- európai demokráciákat az 1960-as évekig gyarmattartó

demokráciákként jellemezhetjük. Országaik mára elért fejlettségi színvonalát a folyamatos fejlődésben levő e működési formáinak köszönhetik.

Úgy tűnik, napjainkban felerősödtek a demokratikus államformát elutasító nézetek. Idéznek kritikákat, neves ókori görög gondolkodóktól, IXX.,XX. századiaktól és maiaktól egyaránt.

Hivatkoznak pl. Platonra, aki szerint „A demokrácia a csőcselék uralma” Nos mint ismeretes a filozófus az idealizmus,/ felsőbbrendűség, fajelmélet/atyjának is tekinthető. Ugyanakkor munkáiban a társadalom fejlődéséről mind magasabb fokú szerveződéséről a „tökéletesség” felé haladásáról értekezik. Arisztotelész az ókor egyik legnagyobb gondolkodója arra hívta fel a figyelmet: „.. a rendszer fő hiányossága, hogy „a tömegek hangulata túlságosan rapszodikus, és túl könnyű azt manipulálni.” Egyes mai kutatók azt állítják: az ókori görögöknél sem mindenhol volt demokratikus rendszer . /Nem is erről szól a történet, hanem elsősorban az athéni demokráciáról/ A mai ortodox vallási vezető azt vallja „..a bűnbeesés után az emberek tökéletlenné váltak, és hajlamossá lettek a bűnre, nem fognak tehát ideális döntéseket hozni .. Ám ha az elkövetett hibák kijavítására, a demokratikus eljárások hasznosak, akkor a keresztények üdvözlik azokat.”

Mások utalnak arra, hogy teljesen „demokratikus” módszerekkel fasiszta rendszerek jöttek létre és véres háborúkat robbantottak ki.
A demokrácia történetét kutatók többnyire egyetértenek abban, hogy fejlődése „irreverzibilis”/visszafordíthatatlan/
Ennek nem mond ellent az a tény, hogy a történelem során voltak megtorpanások visszalépések is Lásd: a fasizmus és „kommunizmus” / sztálinizmus vagy maoizmus/ Ha igaz az, hogy a demokrácia ott és akkor jön létre, amikor és ahol annak kedvező anyagi és személyi, azaz társadalmi feltételei adottak, akkor ez fordítva is igaz. A társdalom számára szerencsétlen körülmények egybeesései adhatnak lehetőséget téveszméket hirdető és azt megvalósítani szándékozó diktatúrák létrejöttére. Hitler pl. az 1929- es gazdasági válság okozta bajok miatt a demokráciában csalódott tömegeket tudta téveszméinek megnyerni, és úgy mondd „demokratikus” választással a hatalmat megszerezni. Sztálin pedig a „fokozódó osztályharc”téveszméjét követve lett diktátor. A II. világháború után – annak következményeként – létrejött un.„népi demokráciák” ban is meg voltak az intézmények, /parlament, kormány ,igazságszolgáltatás/ ám ezek leginkább „pártirányítás” alatt működtek.

Hosszan lehetne idézni viszont a demokratikus rendszer védelmében szólókat is. Winston Churchill: „ A demokratikus kormányzás rossz, de  minden egyéb módszer, amit az emberiség kipróbált, még rosszabb.” Nelson Mandela: Emberi szem nem láthat annál nagyszerűbb alkotást, mint a demokrácia….+Borbély Szilárd költő irodalom történész : A demokrácia alapja a morál.”

Al Gore volt amerikai alelnök Nobel-békedíjas környezetvédelmi aktivista 2014-ben úgy látja, hogy már látszanak a rossz kormányzás jelei több országban is, túl sok az éhezés. A népesség növekedésével a problémák még sokasodnak. „Jövő „c. könyvében leírja , hogy nemcsak a demokráciát, de a kapitalizmust is „meghekkelték”…Azok akik vagyonokat halmoztak fel a globális kapitalizmus féktelen működéséből, anyagi áldozatokat nem sajnálva újságírók és lobbizók légióit szerződtették a feladatra, hogy sulykolják az emberekbe, az önigazgatás hiába valóságát..”… meghiúsítsák a jövővel kapcsolatos minden olyan kollektív döntést, amely a közérdeket szolgálja. Demokráciájának hanyatlása lerontotta az Egyesült államok képességét a világos kollektív gondolkodásra, gyatra döntésekhez vezetett kritikus fontossági kérdésekben. Tehát a demokrácia visszaállítása elengedhetetlen ahhoz, hogy tisztázzuk a változások mibenlétét és a jövőnket pozitívan alakítsuk. Ha viszont eltűrjük, hogy a vagyont a demokrácia leépítésére és korrumpálásra használják fel akkor megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy a bomlasztó kaotikus állapotokból kiutat találjunk az emberiség számára.

Szerinte a megoldások egyike lehet egy olyan digitális hálózat létrehozása, amelynek révén a világ országaiban élő emberek többségének gondolatai és érzései összekapcsolhatók és a demokratikus mérlegelés, a közös döntéshozatal visszaállítható, így lehetőség lesz arra, hogy együtt vázoljanak fel egy biztonságos útvonalat a jövőbe.

Soros György magyar származású amerikai befektető, közgazdász egy 1997-ben közzétett tanulmányában kifejti, hogy a globális integráció elképesztő hasznot hozott a gazdaság és az emberi tényezők terén.

Ha előnyeit meg akarjuk őrizni kitartó erőfeszítéseket kell tenni a rendszer hibáinak /a pénzpiacok ingatagsága, a központ és a periféria közötti aszimmetria és a tőke megadóztatásának nehézsége / kijavítására. Ehhez szorosabb nemzetközi együttműködésre, ezt elősegítő, főként ellenőrző szervezetek intézmények létrehozására van szükség. Ez azonban nehézségekbe ütközik, mert egyik oldalon akadályozza az un.laissez-faire irányzat amely ellenzi az állami beavatkozást a gazdasági folyamatokba a másik oldalon pedig a nacionalizmus /nemzeti szűklátókörűség/és a fundamentalizmus./Indoklás nélküli elutasítás./.

Al Gorehoz hasonlóan ő is úgy látja, hogy megoldás un. „nyitott társadalom” lehet, amely a demokrácia pozitív vonásaival írható le: a törvények uralma; az emberi jogok, a kisebbségek és a kisebbségi vélemények tisztelete; a hatalom megosztása; továbbá a piacgazdaság.

Az alapelveket meggyőző érvekkel kell alátámasztani. Karl Popper ismeretelméleti érvét hozza fel mely szerint a tökéletes társadalom megtervezése kívül esik lehetőségeink határain. Ezért hát meg kell elégednünk a társadalmi szervezettség olyan fokával amely ugyan messze nem tökéletes, de nyitott önmaga tökéletesítése előtt Mindehhez szükség van némi altruizmusra /önzetlenségre, áldozatkészségre/ embertársainkkal való kölcsönös törődésre. Ugyanezt hangsúlyozta a menekültválság kapcsán és arra hívta fel a figyelmet, hogy Európa kárát láthatja ha nem talál közös megoldást az emberséges kezelésére.

Javaslatai megvalósítása céljából Nyílt Társadalom néven alapítványt hozott létre Hosszú ideje támogatást nyújt menekülteket és migránsokat segítő szervezeteknek /2010 októberében egymillió amerikai dollárt adományozott az ajkai vörösiszap-katasztrófa károsultjainak megsegítésére/

/Megjegyzendő, hogy a Fidesz hatalom és Orbán Viktor napjainkban különféle összeesküvésekkel vádolja és közellenségnek állítja be Sorost. Azt a Sorost, aki a rendszerváltás előtt anyagilag segítette a Fideszt az elindulásban. Az akkori támogatottak közül többen ma is a Fidesz meghatározó politikusai… Orbán Viktor például 1989-ban kapott oxfordi tanulmányutat, de korábban a Soros Alapítvány támogatásával működő Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa is volt./

A demokrácia mellett érvel Ferenc pápa is. 2015 nyarán Bolíviában elmondott beszédében kijelentette : változásra van szükségünk, mert „.. valami nem jó egy olyan világban, ahol ilyen sok gazdálkodó van föld nélkül, ilyen sok család otthon nélkül, ilyen sok munkás jogok nélkül, és ilyen sok ember, akinek a méltóságát nem tartják tiszteletben, ahol ennyi esztelen háborút vívnak, amikor a talaj, a víz, a levegő és az élőlények folyamatos veszélynek vannak kitéve.” A veszélyes romboló tényezők a globálissá vált rendszer részei, mely a „profit minden áron” mentalitást tette uralkodóvá, nem törődve a társadalmi kirekesztéssel, vagy a természet pusztításával.

A pápa kijelentette: Lényeges, hogy jogaik védelme mellett a népek és társadalmi szervezeteik képesek legyenek humánus alternatívát teremteni a kirekesztő globalizáció ellenében. Mint mondta, a pápa erre nem tud receptet adni. A mindennapok harcában egy folyamatban valósulhat meg, melytől az egyház sem zárkózhat el.

Három olyan nagy feladatot jelölt meg, amelyek közös részvételt igényelnek a népi mozgalmaktól.

1/A gazdaságot állítsuk az emberek szolgálatába úgy, hogy az biztosítsa az emberek számára a méltóságot, az „általános jólétet és prosperitást” Ha az állam és a társadalmi szervezetek összefognak a földért, a lakhatásért és a munkáért, a szolidaritás és szubszidiaritás elvei kezdenek szerepet játszani, ezek teszik lehetővé, hogy a közjó teljes részvételi alapú demokráciában valósulhasson meg.

2/A második feladat az, hogy a célok elérése érdekében egyesítsük az embereket Tudomásul kell vennünk, hogy az emberiség súlyos problémáinak egyike sem oldható meg az államok és az emberek közti nemzetközi szintű interakciója nélkül.

3/A harmadik feladat talán ma a legfontosabb számunkra: Föld Anyánk védelme.

Folytatás – köv.

a

Hozzászólások lezárása.

Kategóriák