Kell e nekünk demokrácia II.

Kell e nekünk demokrácia II.

A demokrácia korlátozása és gyenge láncszemei.

A nagy kérdés az, hogy nekünk magyaroknak kell e a demokrácia? Mint azt jeles emberek megfogalmazták, 1989-ben – Gorbacsovtól – ajándékba kaptuk a demokráciát. A rendszerváltással létrejöttek, illetve a polgári demokrácia követelményeinek megfelelően alakultak át intézményei és megteremtődtek működésük feltételei. Ám ahogy Gyurcsány Ferenc fogalmazott .Nincs erős demokrácia a tömegek emelkedő jóléte nélkül.” A magyarok többsége az akkori propaganda alapján úgy hitte, hogy a rendszerváltás után rövidesen nyugati jólét köszönt az országra.

Az első szabadon választott jobboldali hatalom azonban – a korszerű mezőgazdaságunk megnyomorításával, a kárpótlással, keleti piacunk befagyasztásával, a felelőtlen gazdálkodás miatti bankkonszolidációval – és ezek nyomán a termelés visszaesésével és a másfél milliós munkanélküliséggel, az ezzel járó életszínvonal csökkenésével, a közbiztonság megromlásával/olajszőkítő ügyekkel stb/- olyan károk keletkeztek a gazdaságban és a társadalom morális állapotában – amelyek máig éreztetik negatív hatásukat.

Éppen ezért a lakosság többsége joggal gondolhatta azt, ha ilyen a polgári demokrácia akkor abból nem kér. 1994-ben kétharmaddal szavazta be a parlamentbe a Magyar Szocialista Pártot abban a reményben, hogy az helyreállítja a gazdaságot ért károkat és megszilárdítja a közbiztonságot. A gazdaság, a megszorító intézkedéseket is tartalmazó un. Bokros csomaggal viszonylag rövid időn belül konszolidálódott, eredményei csak a ciklus vége felé jelentkeztek, a továbbfejlődést illetően pedig akadályok maradtak. Az MDF – kormány ugyanis 1994-ben, megtiltotta a megmaradt szövetkezeteknek a termőföld vásárlást. Ezt a tilalmat az akkori ellenzéki pártok, tehát a Fidesz is diszkriminatívnak tartotta és ellenezte. A törvény valóban diszkriminatív, azaz Alkotmány-ellenes, mégis még ma is érvényben van.

A Horn-kormány 1997 nyarán kezdeményezte a módosítását. Ez ellen az MDF népszavazást kezdeményezett, amihez most már a Fidesz is csatlakozott./ Azt a hazugságot terjesztették, hogy a kormány a külföldiek kezére akarja juttatni a magyar földet./ Jó partnerre találtak az Alkotmánybíróságban, mert a „taláros testület” furcsa indoklással –megsemmisítette a módosító törvényt. Ezt követően huza – vona kezdődött a népszavazás kiírása a közelgő választások miatt lehetetlenné vált. Így, annak ellenére, hogy a Horn – kormánynak kétharmados többsége volt a Parlamentben, az ellenzék a népszavazás kezdeményezésével és az Ab közreműködésével megakadályozta a földtörvény módosítását.. A taláros testület ezzel – megsértve az Alkotmányt és a demokrácia játékszabályait – beavatkozott a politikába, azoknak az oldalára állt, akik eszközökben nem válogatva küzdöttek a hatalomért…
– Fiatal demokráciánkban különös szerepet kapott az Alkotmánybíróság. Alapvető feladata az Alkotmánnyal ellentétes törvények megsemmisítése, hatályon kívül helyezése. Mint ismeretes a Horn-kormány javaslatára – a Bokros-csomag veszteseinek – a nyugdíjasoknak jelentős emelést iktatott törvénybe a parlament. Orbán-ék 7,5 % -al csökkentették az emelés mértékét. Az Alkotmánybíróság akkor úgy foglalt állást, hogy a nyugdíjcsökkentő intézkedés a költségvetést érinti, így az nem igényel közbeavatkozást.

Megtapasztalhattuk, hogy milyen gyenge lábakon is állt a mi fiatal demokráciánk Egyik fontos alappillére megingott és egyre jobban érzékelhetővé vált lebontásának veszélye.

– A rendszerváltás utáni igazságszolgáltatás nagy erőpróbája de szégyene is lett az 1997-beben kezdődő un. Tocsik ügy. Tocsik Márta ügyvédnőt 504 millió forintos sikerdíja miatt – mondván, hogy nem is dolgozott meg érte – csalással és hanyag kezeléssel vádolták meg. Az ügy hat évig húzódott. Először felmentették, majd elítélték aztán ismét felmentették végül okirat hamisítás miatt pénzbüntetésre ítélték. Később egy polgári perben – „valami ésszerű megoldást kell találni” alapon  „jó erkölcsbe ütközés” címén – a sikerdíj nagyobb részének visszafizetésére kötelezték. Csak vélelmezni lehet, hogy igazsászolgáinkban még munkált az , hogy a régi rendszerben elítélendő volt a munka nélkül szerzett jövedelem. /Lásd: KMK, azaz Közveszélyes Munkakerülés ami büntetendő/

Sokak szerint 1998-ban az MSZP e-miatt veszítette el a választásokat. Az ügy ugyanis hatalmas sajtókampány kíséretében bonyolódott és leginkább úgy tálalták, hogy a sikerdíj nagyobb része minden valószínűség szerint az MSZP-hez vándorolt. Erre azonban semmi bizonyítékot nem tudtak bemutatni.
Mindez fordulópontot is jelentett a demokráciánk életében, ugyanis a Fidesz a választásokon – 4O pontos – többek között 7 %- os gazdasági növekedés, 6OO km. autópálya építés, orvosoknak 4OO % – os fizetésemelés, stb.- ígéretével szerzett többséget, és Orbán Viktor / egy ideig Torgyán József Kisgazda pártjával közös/ kormányzása következett.

Ahogy Tölgyessy Péter politológus, alkotmányjogász fogalmazott : „…A Fidesz – négy éve alatt – energiáinak nagy részét, politikai riválisai médiahátországának, gazdasági erejének megtörésére és saját klientúrájának építésére fordította.” Ennek lehettünk tanúi 1998 és 2002 közötti időszakban.

A parlamenti demokrácia korlátozásával – háromhetente történő ülésezését bevezetve – megfosztották az ellenzéket kormányintézkedésekre időben való reagálási, interpellálási lehetőségtől. Amikor az ellenzék /MSZP, SZDSZ/ez ellen való tiltakozásként kivonult, akkor hangzott el Orbán Viktor miniszterelnök elhíresült kijelentése: „A parlament ellenzék nélkül is működik”

Már akkor látni lehetett, hogy az ő céljaiknak nem felel meg a demokratikus berendezkedés. Nem tűrték el a szinte mindennapos botrányaikat bírálókat, semmilyen fórumon és médiában. A kialakult helyzetről így írt +Bossányi Katalin a Népszabadságban: „Az új feltörekvők” a jog határain egyensúlyozva etatista, központosító, újraállamosító, beavatkozó hatalmi gépezetet működtetnek… Összecserélik a kormányzati és az állami szerep- és hatásköröket, s abban a tévhitben „nyomulnak”, hogy a konszenzuális-megegyezéses demokrácia csak a lobbizásra, alkudozásra alkalmas. Érdekegyeztetésre nincs szükség, mert az ő érdekeik egybeesnek a többség érdekeivel……. Nem tűrik a kontrollt/sem a parlamentit, sem az erre hivatott ellenőrző szervekét, sem az érdekképviseletekét/, miközben hatalmi befolyásukat tekintélyelvű akaratkultusszal erősítik meg….”

Mint ismeretes /vagy nem/a demokrácia egyik alapvető ismérve hatalom megosztása azaz a három hatalmi ág, 1/ a törvényhozó /parlament,illetve országgyűlés/ 2/a végrehajtó /a kormány/3/ az igazságszolgáltatás – egymástól elkülönülve, / külön testületekben / önállóan működik. Egyik tevékenységébe a másik nem avatkozhat bele és nem befolyásolhatja annak munkáját.

– Orbán Viktor mint a végrehajtó hatalom /kormány/ vezetője mégis kísérletet tett – egy másik /független/hatalmi ág, az igazságszolgáltatás befolyásolására. 1999.júniusában a Kossuth rádióban a megfiJuszt Lászlóragyelési üggyel összefüggő dokumentumoknak a publikálása kapcsán Juszt Lászlóracélozva úgy fogalmazott: „nyilvánvalóan törvénysértést követett el”, s szükséges ellene az eljárás megindítása. A rendőrség gyorsan lecsapott Jusztra. Minden anyagát, számítógépét elkobozták. 2003 áprilisában viszont a bíróság megállapította, hogy a volt miniszterelnök jogsértést követett el és kötelezte őt, hogy a sajtóban fejezze ki sajnálkozását a történtek miatt.

A Fidesz hatalom úgymond egész pályás letámadást alkalmazott. Ahol csak lehetett minden pozícióba saját emberüket helyezték, nem számított van ehhez képessége, végzettsége, ért hozzá, nem ért hozzá stb. Ami a legnagyobb veszélyt jelentette a demokráciára, az igazságszolgáltatás egyik kulcspozíciójába, a legfőbb ügyészi posztra – saját emberüket Polt Pétert – ültették. Azt a Polt Pétert, akiről a bíróság az óta ,- talán éppen a lentebb leírt tények ismeretében – helyben hagyta azt a véleményt, hogy “Előző hivatali ciklusa idején már bőségesen bizonyította, hogy hivatalát nem pártatlan közszolgaként, hanem megbízója kiszolgálójaként tölti be.” Ahogy megfigyelők fogalmaztak pártkatonaként súlyos ügyeket tussolt el Fidesz közeli bűnözők javára, az új kormány alatt pedig ahol lehet, keresztbe tesz.

Csak a legismertebb ügyekről:
– A közvélemény
Kaya Ibrahim és Josip Tóth néven ismerte meg az elhíresült cégeladási – azaz adócsalási – ügyeket, / Simicska és társai/ A nyomozást megszüntették. Sok kérdés maradt válasz nélkül .Többek között, hogy e cégek milyen szerepet játszottak a Fidesz pártkiadásainak finanszírozásában, a Fidesz több vezetője, köztük Orbán Viktor máig nem tisztázott meggazdagodásában”?
/A botrány nyilvánosságra kerülését követően találták ki az un. „
Megfigyelési ügyet” hogy a lakosság figyelmét eltereljék az adócsalási ügyről./

Valóságos aktahegyek keletkeztek azokban az ügyekben, amelyekben két cég, – a Happy End Produkciós Kft. és az Ezüsthajó Kft. – visszaéléseit vizsgálták. /A két cég kapta az Orbán – kormány idején az Országimázs – központ legnagyobb megrendeléseit/. Az eljárásokat a Polt Péter vezette ügyészség megszüntette,. A Happy End Kft. ügyét pedig – amelyben költségvetési forrásból származó, jogtalan haszonszerzéssel okozott – közel 1 milliárdos kár volt megállapítható, „hagyták elévülni”.

– 1998-ban kezdődött a Postabank ügy. Kezdetben 22-23 milliárd veszteségről volt szó, majd 180 milliárd lett a vizsgálat végére. Princz Gábort a bíróság pénzbüntetésre ítélte. A Népszava így írt erről: „A polgári kormány 180 milliárdot pumpált. …Akkor miért nyakazták le virtuálisan Princzet? …. Hát nehogy már láthassa, mi történik azzal a 180 milliárddal? Bankja alkalmas volt arra, amire alkalmasnak kellett lennie. Kinyerődött belőle, aminek ki kellett nyerődnie, hát hadd fusson az a Princz.”
– Az olajmaffia – rendszerváltás utáni – működése becslések szerint több ezermilliárd forint veszteséget okozott a költségvetésnek. E pénzből egyesek óriási magánvagyonokat halmoztak fel. Az ügy körüli rejtélyes halálesetek miatt Pallag László kisgazda képviselő kezdeményezte olajbizottság 1999 novemberétől egy éven keresztül működött. Pallag ismertette egy tanú vallomását, aki akkori és korábbi minisztert – köztük a belügy, a korábbi belügy- egykori miniszterelnököt – és más ellenzéki, illetve MDF-es politikusokat vádolt bűncselekmény elkövetésével. Az érintettek pereltek, az ügyészség alaptalannak találta a vádakat és a kisgazda bizottsági elnököt pénzbüntetéssel sújtották. A bizottság működését egyik napról a másikra megszüntették.

A megismert tények ara utalnak, hogy a demokrácia egyik alappillére az igazságszolgáltatás fő szereplője a bíróság, sem állta ki szabályai betartásának próbáját. Elvileg minden bíróság független és csak a törvényeknek van alárendelve. Ám éppen azért, mert több bíróság működik és ha egy vagy néhány akad amely valami ok folytán részrehajló máris súlyos kár érheti a társadalmat.

– Egy bíróság szerint pl. a Fidesz- székház eladásából származó közpénzek nem Fidesz – cégek, hanem „Fidesz közeli cégek” tulajdonába kerültek. Pedig a számvevőszék megállapította, hogy egyes részleteiben törvénytelen akcióról volt szó. A bíróság tehát nem a törvénysértést vizsgálta, hanem egy formai kérdést tett a vizsgálat tárgyává.

– Az előbbihez hasonló ügy a Tokaj-Hegyalja kft ügy, amelynek kapcsán szállóigévé vált Orbán Viktor miniszterelnök kijelentése:”Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet!” A ÉS fogalmazása szerint a sajátos összetételű bíróságot nem zavarta hogy a kijelentés alapján Orbán Viktor felesége 41 millió forint állami támogatást kapott szőlőtelepítésre. Azt a döntést hozta, hogy az ominózus kijelentés „nem taggyűlésen hangzott el” ./Csak a rend kedvéért: A hivatali visszaélésnek nem kritériuma, hogy a szóban forgó szöveg taggyűlésen hangozzon el./

– 2002. októberi sajtótudósítások szerint: „Különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt az Országos Rendőr-főkapitányság, nyomozást rendelt el az Orbán-kormány által privatizált 12 állami gazdasággal összefüggésben.”
Később törvényi rendelkezésre hivatkozva – Polt ügyészségének intézkedésére – a nyomozást megszüntették. A bíróság szerint” a cégek egy kormányrendelet alapján éltek jogukkal. A kormányrendelet jogosságát azonban nem vizsgálták”. Hogy is van ez? A kormányrendeletre hivatkoznak de annak jogosságát nem vizsgálják?/Csak úgy mellékesen megjegyezve: Orbán Viktor többek között ezen „akciójával” kívánta hosszú időre biztosítani pártja anyagi bázisát. Lásd: Csányi birodalom/
– Aztán akadt egy olyan magyar bíróság, amely a párizsi békeszerződés tiltó rendelkezését nem ismerte vagy nem vette figyelembe, és bejegyezte, a hol nyíltan, hol burkoltan rasszista nézeteket valló pártot.

Hozzászólások lezárása.

Kategóriák