Kell e nekünk demokrácia III.

Kell e nekünk demokrácia III.
MSZP-SZDSZ kormányzás Fideszes „betartással”

A 2002-es választások első fordulóban a szocialisták jelentős előnyt szereztek. Ezt látva Orbán Viktor kiadta a jelszót: „Veszélyben a haza!” Persze nem a haza volt veszélyben, hanem az ő hatalma, de azt érzékeltette, hogy a haza kerül veszélybe ha nem ő nyeri a választásokat. Azaz a haza csak akkor haza, ha ő van hatalmon, tehát csakis ő és pártja jogosult annak vezetésére. Valóságos hisztériát keltve nagygyűlést hirdettek, és Orbán szónoklatának sokan bedőltek. Több körzetben is ahol az első fordulóban még szocialista jelölt vezetett, nem került megválasztásra. Mindezek ellenére a 2002 – es parlamenti választásokat az MSZP – SZDSZ koalíció nyerte Medgyessy Péter miniszterelnök jelölttel az élen. Orbán-ék adtak egy pofont a demokráciának. A vereséget nem akarták tudomásul venni, hisztérikusan újraszámolást követeltek, egy radikális csoport a hídlezárásig is eljutott.
A
Medgyessy- kormány 50 % – al emelte a közszféra dolgozóinak fizetését,,a nyugdíjasok a nyugdíjemelésen kívül 13. havi nyugdíjat kaptak és kifizették az Orbán – kormány által elvett összeget, ami átlagolva egyszeri 19 ezer forintos juttatást jelentett.- 20 % – al emelték a családi pótlékot és kéthavi családi pótléknak megfelelő iskolakezdési hozzájárulást fizettek.- Eltörölték a minimálbér adóját, megszüntették a TV előfizetési díjat. Jelentősen emelkedtek a bérek a versenyszférában is, így a reálbérek mintegy 30 – 35 % – os életszínvonal emelkedést jelentettek a lakosság számára, ami példa nélküli a régióban. Mindez kedvezett a demokráciának. A szoc.libek és a kormány népszerűsége soha nem látott magasságokba emelkedett.

Nemsokkal ezután viszont jött a feketeleves. Ahogy Tölgyessy Péter írta:”.. a magyar gazdaság történetében soha nem látott mértékben nőtt a reálbér, ám a közvélemény ezt régi jussaként fogadta. Minden kielégített igény öt másikat szült. Egyre többen remélték, hogy mindössze akarni kell, és folytonos lesz a jövedelmek rohamos emelkedése. Ehelyett váratlanul adóemeléseket, újra gyorsuló inflációt,.. kaptak..” Gazdaságunk jövedelemtermelése ugyanis nem tudott lépést tartani az ilyen rövid idő alatt ekkora mértékű reálkereset emelkedéssel és ennek nyomán megemelkedett fogyasztással – emelkedett az infláció rohamosan nőtt az államháztartás hiánya.

A Fidesz kihasználta e helyzetet minden lehetséges fórumon ország tönkretevőként kiáltották ki a kormányt és a koalíciót, sőt azt állították, hogy a bajokat a kormányon lévők tudatos nemzetrontó politikája idézte elő. Tették ezt mindannak ellenére, hogy a Parlamentben ők is megszavazták Medgyessyék életszínvonal növelő programját./ Ha demokráciában, jogban és erkölcsben gondolkodunk azt mondhatnánk a „jó erkölcsbe ütköző” módon, azaz tisztességtelenül jártak el, és félrevezették a népet../
Ám a helyzet még sem ilyen egyszerű. Ha feltesszük a kérdést: gazdaságunk miért nem tudott lépést tartani a megemelkedett reálbérekkel és fogyasztással? Matolcsy György – jelenlegi jegybank elnök – a következőket írta 2004 – ben:
„ 2002 és 2003 együtt negyvenszázalékos reálkereset- emelkedést hozott a közszférában, és közel harmincszázalékos növekedést a gazdaság egészében… Nem kell megijedni a növekvő inflációtól és az emelkedő államadósságtól, mert beindul az európai konjunktúra, és az majd megjavítja szépen a magyar makrogazdasági adatokat.”Tanácsolta Medgyessy Péter miniszterelnöknek /vg.hu 2004. 1. 21./
Az európai konjunktúra valóban beindult, ám gazdasági elemzők szerint: „Magyarország nem tudott profitálni az európai fellendülés hasznából, mert a Járai vezette jegybank a maga szemellenzős politikájával rabul ejtette a magyar gazdaságot A kialakult helyzet már a külföldi elemzőket is foglalkoztatta: A F. Times pl. egyenesen főbűnösnek nevezte Járait, aki a 90 – es évek végén megkezdte a költekezési hullámot, 2001 után a Független Magyar Nemzeti Bank élén pedig katasztrófális monetáris politikát folytatott. Indokolatlanul magasan tartotta az alapkamatot, ami plusz terhet jelentett a gazdaságnak, növelte a költségeket és a hiányt, – főleg a kis és közép vállalatokat sújtotta és ennek lett következménye, hogy a lakosság svájci frank-alapú hitelekben adósodott el.”
Békesi László volt pénzügyminiszter 2004 – ben a 168 Órának nyilatkozta a következőket:” A kormány tehetetlenül áll az elhibázott monetáris politikát űző Jegybankkal szemben. A Jegybank sorozatosan követ el elképesztő szakmai hibákat, többnyire politikai célzattal. Ki sem mutatható az utóbbi három évben hány ezermilliárdos kárt okozott a Jegybank a magyar gazdaságnak.”
Megjegyzendő, hogy a Jegybank a kormánytól független intézmény. Elvileg most is az lenne, ha nem „Illiberális demokrácia” lenne/
„Vajon a Jegybank szakmai bizonytalanság vagy politikai rosszakarat okán gerjeszti a feszültséget?” Olvashattuk, hallhattuk a gazdasági szakemberek véleményét kérdéseit. Jó okkal kérdezheti az adófizető állampolgár is, hogy akkor mi is történt?
Nagy hiba és felelőtlenség olyan embert a független Jegybank élére állítani, aki szakmailag alkalmatlan a feladatra, mert nagy károkat okoz az országnak. Ha pedig, mint a szakértők fogalmaztak „politikai rosszakarat” állott a háttérben, tehát Járai, mint pártkatona tudatosan, nagy károkat okozva tett keresztbe a kormánynak, és a magyar gazdaságnak, az meg súlyos bűn a magyar néppel szemben.

/Tudni kell, hogy Orbán ugyan 2002-ben távozott a hatalomból, de hátrahagyta Polt Péter legfőbb ügyészt és Járai Zsigmondot, aki Orbán pénzügyminisztere volt, majd a Magyar Nemzeti Bank elnökévé választották. A jelzett két funkcióra akkor 6 évre választottak /
Egyébként Járai, aki rendszeresen tett, főleg a külföld felé a kormánypolitika elleni nyilatkozatokat, alkalomadtán beismerte, hogy súlyosan hibázott a monetáris politikát illetően. Erről azonban később megfeledkezett / Vagy figyelmeztették?/
Ami hozzátartozik még a témához és nem hagyható figyelmen kívül :
A
z Orbán – kabinet 2000-ben 30 milliós kedvezményes lakáshitel akciót indított, később pedig – félve a választások elvesztésétől, 2001 – 2002 – ben nagyvonalú „osztogatásba” kezdett. Lásd: „Szekércsárda ügyek”, vagyis fedezet nélküli hitelek nyújtása stb. és még nyugdíjat is emeltek. „Elfelejtették” fizetni a kismama pótlékot, a rendvédelmiek ruhapénzét, mely kiadások így a Medgyessy – kormány büdzséjét terhelték. Ezeken kívül az EU – s követelményeknek megfelelően, az államháztartási hiányba, a Medgyessy – kabinetnek már be kellett számítani az autópálya építés költségeit, a több százmilliárdos állami garanciavállalást, amit az Orbán – kormány kötött és ugyan úgy, mint az autópálya kiadásokat/trükkösen/ a költségvetésen kívül kezelt. Mindez a szakértők szerint 250 – 300 milliárdos plusz terhet rótt az államháztartásra. Ez viszont csak a választások után derült ki és a kormány részéről az erre való hivatkozás már magyarázkodásnak tűnt a bajokat illetően.
2003 nyarán bukott ki az u. brókerbotrány. Minden jel arra utal, hogy Orbán-ék már korábban tudtak a
Kulcsár féle bűncselekményről, de annak kirobbantását- kulcshelyen lévő embereikkel – úgy időzítették, hogy alkalmas legyen a kormány lejáratására, népszerűsége csökkentésére, az életszínvonal- javító intézkedésekről a lakosság figyelmének elterelésére – ezzel együtt, – a maguk közül választott legfőbb ügyészre is támaszkodva – megakadályozni a kormányzásuk idején elkövetett korrupciós ügyek kivizsgálását. Az ügy vizsgálata a Polt Péter vezette ügyészség szégyene. Kulcsár „betyárbecsületből” tárta fel a cselekményt különben máig sem derült volna ki hogy mi és hogyan történt. Jellemző, igazságszolgáltatásunkra, hogy 12 év után sincs vége.

2004. május elsejével az EU tagjai lettünk. Belépésünkről népszavazást is tartottak, amelyen a lakosság megerősítette belépési szándékunkat. Jellemző hogy a Fidesz sehogy sem akart a kormánnyal együtt a belépés mellett kampányolni. Orbán Viktor amolyan hintapolitikát folytatott, igenis meg nem is. Jól jellemzi ezt elhíresült nyilatkozata, hogy „Az Európai Unión kívül is van élet”./Ez bizonyára így van csak az a kérdés milyen? /
A 2006 – os választások előtt a Fidesz kampányában a „rosszabbul élünk, mint négy évvel ezelőtt”- szlogen kapta a fő hangsúlyt. Ezt persze csak a legmegrögzöttebb Orbán – hívők hitték el, akik saját tapasztalataikat is feladják a vezérért. Hisz feketén- fehéren kimutatható volt a reálbérek 35 – 40 % – os emelkedése. A Gyurcsány – Orbán TV vitában az ellenzék vezére „kiütéses” vereséget volt kénytelen elviselni, ami rá is nyomta a bélyegét a választásokra és Orbán egész politikájára. A kampányban törvénytelenségektől sem riadtak vissza. Tatán aktivistái előtt tette az elhíresült kijelentését, hogy” dolgozzatok csak nyugodtan,- mármint a kampánycsendben is – „a jogászok majd megvédenek bennünket oszt jó napot! Orbán megint adott egy nagy pofont a demokráciának, azaz semmibe vette annak játékszabályait.
A demokrácia lerombolásának folyamata és az ország vezetésére, sőt kizárólagos hatalomgyakorlásra való igény mutatkozott meg a választások előtt – 2006 márciusában – az un. „Százak Tanácsa”/Jobboldali értelmiségiek/felhívásában is. Ebben többek között ez áll:
„Ha a nemzetközi nagytőke helytartója, az SZDSZ-MSZP folytathatja ….., az ország kiárusítását, akkor hazánkból semmi sem marad a légiesé vált határain kívül.…. Országunkat csak azok vezethetik, akik az erkölcsöt, hitet, családjaink sorsát, nemzetünk jövőjét előbbre valónak tekintik a vagyonosodásnál, az idegen érdekek kiszolgálásánál.”
A nyilatkozat szövegéből egyébként kiérződik valamiféle felsőbbrendűség, a magyar választópolgárok, a demokrácia és az Alkotmány alapelveinek figyelmen kívül hagyása.
/A Felhívást többek között aláírta Pozsgai Imre és Szűrös Mátyás is, akik az MSZMP, tehát a Kádár rendszer, vezető politikusai voltak. A többiek ismert vagy kevéssé ismert írók, színészek, stb./
Mindezek ellenére a választásokon az MSZP – SZDSZ koalíció győzött. /A választók akkor még nem felejtették el előző országromboló kormányzásukat./ Orbán Viktor először elismerte a vereséget, de belenyugodni nem tudott. Szónoklatában kijelentette, hogy „A haza nem lehet ellenzékben!” Azt érzékeltette a híveivel, hogy a haza, a nemzet az mi vagyunk, tehát nekünk jár a hatalom. Mondhatjuk úgy is, minek ide demokrácia, Alkotmány és választások, amikor a kormányzásra csak is mi vagyunk az illetékesek, azaz valamilyen felsőbb hatalom által „kiválasztottak”.
Nem titkoltan fogadkoztak: „Ott tartunk be a kormánynak, ahol tudunk!”..” Egyenként fogunk levadászni benneteket.”stb. Egyszóval bosszút forraltak a demokratikus választáson győztesek ellen, ami ismételten arra mutatott, hogy eszük ágában sincs fiatal demokrataként viselkedni, a demokrácia játékszabályait betartani. 

Folytatás -köv.

Hozzászólások lezárása.

Kategóriák