“Tovarisi konyec”

Tovarisi konyec”

/Buszmegállóban/

Olvasom Madarász Anna „Buszmegállóban” című írásait. Emberi sorsokról, olykor tragikus életutakról szólnak. Jó magam is utazom autóbusszal, szülőfalumban várok rá a megállóban. Délután fél három körül az idő, . mind a két oldalról egymás után érkeznek kisbuszok és szállnak ki belőle a délelőttös műszak dolgozói jobbára fiatalok. Nyugdíjas korú jól szituált asszony áll mellettem és megjegyzi: ilyenkor érzi az ember, hogy jó nyugdíjasnak lenni, mert ezeket nagyon kihasználják ám a munkáltatóik a fizetés meg igencsak kevés. Aztán mindkettőnknek szinte egyszerre jut eszébe és szólunk róla, hogy bizony az „átkos”-ban amíg meg volt a tsz. nem kellet a faluból elutazni, mert minden felnőtt ember munkát talált ott. A 2000 fő körüli lakosságból 5-600 fő dolgozott a szövetkezetben. A tsz. meg segítette őket, de támogatta a közintézményeket, óvodát, iskolát stb. Jó közösség alakult ki és rendszeres közösségi élet folyt. Vitték kirándulni az ország minden tájára meg üdülni a tagokat és családjaikat A rendezvényekre meghívták a kívül állókat az állami alkalmazottakat is. Beszélgető társam meg is jegyezte, hogy bizony ez a közösség és közösségi élet most nagyon hiányzik. A közösségben erő volt az emberek egymást segítették. Az állami támogatás mellett a tsz is támogatta a házépítéseket, új utcasorok épültek kalákában nem is akármilyen házakkal. /Ami az óta épült egy kézen meg lehet számolni/

Közben megérkezett a buszunk beszélgetésünk abbamaradt. Folytatom azzal, hogy a tsz. megszűnésének körülményei igen tanulságosak. A volt elnöke azt mondta nekem: „Nem így kellett volna ám ezt csinálni”. Mármint a rendszerváltást. A szövetkezet a jó szőlőtermesztési adottságokra építve – nem kevés kölcsönt felvéve, sok, sok társadalmi munkával is benne – megépített egy borkombinátot. A létesítmény tele volt jó minőségű borral amikor jött a rendszerváltás. Ám vele jött a demagógia, meg a „Tovarisi konyec” azaz rendszerváltóink befagyasztották a keleti kereskedelmünket. A bort nem tudta a tsz értékesíteni – pedig a számítások szerint a kölcsön nagy része fedezhető lett volna belőle. Így aztán a borkombinát és vele a szövetkezet minden vagyonával együtt el lett „kótya-vetyélve”, a dolgozók meg kisemmizve.

Raskó György neves agrárközgazdász megállapítása:” Az alapprobléma a hozzáállás, a gondolkodásmód. .... Magyarország, ha természeti adottságait kihasználná, évi ötmilliárd euró többletbevételre tenne szert a mezőgazdaságból. ..  a magyar mezőgazdaság és a rá épülő élelmiszeripar és kereskedelem egésze minden szinten lemaradt teljesítményben, és nem versenyképes.” /Origo 2014.08.03. Skizofrén a magyar agrárpolitika/

Hogyan jutottunk ide? Állítólag már könyvesboltban is kapható a „Kell-e nekünk demokrácia” c. könyvecske. Ajánlom mindenki figyelmébe!

2017. március

Hozzászólások lezárása.

Kategóriák